|
Témaindító hozzászólás
|
2018.12.10. 00:06 - |
Új kezdet |
[300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
- Lornával? - lepődött meg Derion. Finoman visszatolta Anne-t a kanapéra és megcirógatta az arcát. Az ötlet nem rossz, mivel Lorna tapasztaltabb náluk. Deriont is megtanította a tökéletes átváltozásra és önkontrollra. Ráadásul farkas alakban is tud beszélni, mint a foglyuk.
- Pihenned kell. Jobb eséllyel fogod uralni a benned élő farkast, ha visszanyerted az erődet. Csinálok neked valami ... levest. - gondolkodott. Nem volt egy nagy szakács, elég egyszerű koszton éltek.
- Vagy elmehetünk inkább levest enni egy étterembe. Később. Addig sütök ... rántottát. |
Anna kezdte összeszedni magát, a szívverése is kezdett helyre állni. Furcsa volt számára ez az instabilitás. Mindig is kiegyensúlyozott volt, a vadászoknak annak kell lenniük, ők nem veszíthetik el a fejüket, hiszen akkor könnyedén végzetes hibát kivethetnek el.
Derion szavai nyugtatták, az pedig mégjobban, hogy tudta, mi történt. Próbált emlékezni, a szörny fejébe látni, ami külön álló volt az övétől. Nem maradt meg semmi, csupán pár folt, mikor még Nawattal szemben állt.
- A farkas... - pislogott sűrűn, majd Derionra nézett értetlenül - Könnyedén elérte, hogy elveszítsem a kontrollt... - a kontrollt, ami még nincs, gondolta magában.
- Lornával akarok tanulni. - bólogatott - Minél hamarabb, annál jobb, akár most is kezdhetjük. - próbált meg ismét felállni. |
Anne ébredése elűzte Lornát, viszont Derion maradt. Átült Anne-hez a kanapéra és finoman visszafogta, ne keljen még fel.
- Kicsit nehéz volt fogni a farkasodat és itt-ott lyukas lett. - vigasztalta Anne-t - hamarosan begyógyul. Nem bántottál senkit. - nyugtatta. Emlékezett rá, hogy mennyire megrémült, amikor vérrel borítva kelt. Ráadásul neki sokáig nem volt segítsége és tapad vér a kezéhez. Mindent meg fog tenni érte, hogy Anne ezt elkerülje. Ha pedig mégis megtörténik, akkor mellette lesz és tartja benne a lelket.
- Egész jól ment egyébként. Hamar megnyugodtál. Kivittünk az erdőbe és vigyáztunk rá, hogy ne keresztezze az utad senki. - megsimogatta a nő enyhén csapzott haját. |
Anne teljesen kimerült, minden energiáját felemésztette az átváltozás és az utána történtek. Nem erősödött meg sem fizikailag, sem lelkileg annyira, hogy a farkas lét ne hagyjon rajta legalább akkora nyomot, mintha átment volna rajta az úthenger.
Lassan, nagyokat pislogva ébredezett. Meleg takaró borította, feje alatt párna volt és érezte a kanapé puhaságát maga alatt. Derionékat látta maga előtt és hirtelen akart felülni, de ekkor két dologra lett figyelmes. Az egyik, hogy a nyaka sajog, húzódott rajta a bőr, a feje szinte szét akart szakadni, a másik pedig, hogy teljesen mesztelen a takaró alatt, így azt szorosan fogva magán, szabad kezével bőrét kezdte vizslatni. Nem volt véres a tenyere, amikor leemelte a fájó pontról, de egy kis alvadt vér volt rajta. Gyógyulni kezdtek a sebei, amikról fogalma sem volt. Mint egy borzasztóan sikerült éjszaka, vagy talán annál is rosszabb. A haja csomókban, nedvesen, a keze piszkos. Az alvadt vér látványától ismét megkísérelt egy hirtelen mozdulatot és a szívverése felgyorsult az ijedtségtől.
- Ugye nem...?! - nézett Derionra minél hamarabbi válaszért - Mondd, hogy az én vérem csak! - kérlelte aggódva. |
 
Hagyták Anne-t barangolni és időnként közelebb mentek, időnként meg szinte eltűntek szem elől. Fárasztották. Külön váltak, amikor lepihent Anne és figyeltek a környékre, hogy nyugodtan szenderedjen. Hamarosan be is jött a terv, Anne visszaváltozott. Derion az orrával bökdösve a hátára terelte meztelen, visszaváltozott barátnőjét. Lorna kicsit lemaradva követte őket, hogy védje őket. Jake-ket is felváltva cipelték, a másik pedig őrző árnyékként követte. |
A fekete farkas közeledtére teljesen szembe fordult vele és még jobban borzolta a hátát, talán azért, hogy nagyobbnak tűnjön, de azért biztosan, hogy jelét adja a nem tetszésének. A farok csóválásra sem változtatott csak kaffogott egyet felé morogva. Nem akarta a közeledését, nem akarta a megtépés után egyikőjüket sem.
Egy utolsó morranás után megfordult és átvágva a patakon szökkent párat vágtában, majd ügetésbe visszaváltva poroszkált. Olykor a földet szagolta, olykor nézelődött, de ha a két farkas közül bármelyik közelebb jött, mint ahogy neki tetszett, akkor morogva hátra fordult.
Egy idő után mikor egy közvetlen pillanatban nem látta a követőit, lassú léptekre váltott és egy fa oldalához ment leheveredni. Párszor körbe járta és kényelmesen elhelyezkedett, mintha nem követné senki. Akár csak egy róka, farkát fejére tette és megpróbált elszenderedni, remélve, hogy nem zavarják meg. |
Kissé lemaradva, de követték az őz után eredő farkast.
- Tulajdonképpen nekem így szimpatikusabb. - jegyezte meg Lorna. Derion nemtetszése jeléül morrantott válaszul, majd Anne után eredt.
Külön személyiségként élt bennük harapottakban a farkas. A vége az lesz, hogy eltűntetik. Vagy egyszerűen megzabolázták? Derion elgondolkodott. Voltak reakciói harc közben, amik nem teljesen tudatosak voltak, de jól jöttek. Talán nem megölte a benne élő farkast, csak maga alá gyűrte és ilyenkor kapott csak teret? Dolgát elvégezve pedig visszahúzodott az elméje árnyékos részébe.
Felmérte Anne-t. A farkas egyszerre volt idegen, de furán ismerős is.
Akárhogy is, ezzel az oldalával sem árt összebarátkozni. Derion közelebb ment hozzá és barátságosan megcsóválta a farkát. Füleit érdeklődve biccentette felé. |
Nawat nem mutatta jelét, de meglepte, mennyire felkészültek voltak. A fehér farkastól valamennyire számíthatott erre, de a fekete szagából is meg lehetett mondani, hogy harapott, még is mesterien kezelte az átváltozásért, legalább annyira, mint világos bundás társa. Mint aki jól végezte dolgát, visszavonult a sarokba, farkas formában, majd összekuporodott, hogy aludjon egyet.
Anne fáradt. Az eddig benne rejlő elnyomott, hatalmas erő, hirtelen robbant, de tehetetlen volt és a vergődésével semerre sem jutott. Sehogy sem sikerült elérnie Deriont, bármennyire is nyújtogatta vékony nyakát, majd mikor Lorna közeledett, már csak tehetetlenül lihegett. Egymás szemébe néztek, a farkas pedig érezte az erejüket, mennyire könnyedén elnyomták őt. Fáradt feje elnyúlt a pince betonján, nyelve pedig oldalra lógott, miközben lihegett szüntelen.
Amikor érezte, hogy Derion leszáll róla, nem mozdult, nem is nézett fel Lornára, ott maradt, ahol volt, érezte, ahogy a nyakán húzódok a bőr, a lihegését pedig szaporí szuszogás vette át. Szemei a betont páztázták, miközben nyaka kicsit Derion irányába nyúlt a megragadás hatására. Az újabb marásra finoman felszűkölt és automatikusan menekülésre fogta volna, de a felálláson kívül semmire se jutott, hiszen szorosan közre fogták. Hagyta, hogy vezessék, tekintete ide-oda pattogott a helyen, ami egyszerre volt ismerős és idegen számára. A benne lévő farkas nem ellenkezett, mert felmérte a helyzetet.
Amikor kiértek, a rengeteg szag, illat magába kerítette. Az éles hangok, a hó a mancsa alatt, a szellő hozta a következő információt és egyre csak szaglászott, rekeszizma szebben dolgozott, mint tüdeje. Nyakát nyújtogatta, meg akarta rázni magát, minél több minden érintette a külvilágból, akár egy ág reccsenése, annál aktívabb lett és fokozatos ellenkezésbe kezdett. Csak mozgott, nem csattogtatott, nem vicsorgott, szűkölő hanggal akart magának szabadságot nyerni.
Amikor elengedték, azonnal megrázta magát, nyála bundája nyakán összeesett, ő pedig azonnal szembe állt a két farkassal. Felborzolva szőrét nézte őket, majd megint hallott egy ág reccsenést. Arra kapta tekintetét, füleit hegyezte, orra ide-oda mozgott. Egy őz... Ügyet sem vetett a másik kettőre, sebes léptekkel indult meg a szag irányába, könnyed vágtaugrásokkal rohant a hóban, ami olykor mély is volt. A szag halványult, ő pedig az urrát a földre tapasztva igyekezett utána menni, amíg a patakhoz nem ért. A nyom nem folytatódott a másik oldalt, ő pedig ivott pár kortyot a hideg vízből.
Ekkor vette, hogy a két farkas követi, eddig ügyet sem vetett rájuk. Idegenek voltak számára, semmi több. Lassan ivott, félig benne állt a jéghideg patakban, amikor úgy fordult, hogy szeme sarkából látta őket. Egy korty után bezárta pofáját és felhúzta ínyét, morgásba kezdett. Szőre egyre jobban borzolódott, de fejét nem emelte fel. Nem tetszett neki, hogy itt vannak. |
Derion nagyon rutinból csinálta, Jake számtalan lyukat szaggatott belé, amíg kifejlesztették a technikát. Ügyesen húzta mindig az ellenkező irányba a lábait kereső pofát, majd a másik irányba. Lorna előrébb lépett és a kapkodó Anne-farkas pofája felé kapott. Felvette vele a szemkontaktust, legalábbis kereste. Mereven pózolt előtte és minden porcikája sugározta, hogy ő egy alfa, aki nem tűr ellenvetést.
Ha kellően kifáradt vagy legalább valami behódolás félét mutatott, akkor Derion az egyik oldalára lépett át, még mindig szorosan tartva a grabancát, Lorna pedig gyorsan a másik, szabad oldalára. Oldalról belemart és a nyakbőrénél fogva ketten vezetni kezdték innen ki társukat. Lorna könnyedén lenyomta a kilincset, áthaladtak, Derion pedig rutinosan a hátsó lábával hátrarúgott és az ajtó becsukódott, eltakarva Nawat elől a további történéseket.
- Figyük kfi az efdőbe. Hadd fuffon. Előff kefdődik a fréning. - javasolta Lorna Anne bundájával és bőrével teli pofával. Derion teli szájjal rázta a fejét.
- Dfe! - felelte keményen Lorna. Lépteiket a bejárati ajtó felé irányozták, mancs és láb, ajtó nyílik-csukódik. Jake meg sem moccant a kanapén a nem mindennapi látvány hatására sem. Volt már Anne bőrében elégszer és Ava körül jártak a gondolatai.
A két farkas cibálta harmadik társukat az erdőbe. Amikor kellően a vadon szívében jártak, elengedték és felkészültek rá, hogy le kell teríteniük egy támadás esetén. Ha szaglászni meg futni kezdett, azt hagyták neki. Madarak reppentek fel a közeli bokrok ágairól. Valahol paták alatt reccsent egy ág. Inger volt bőven. Figyelmesen szaglásztak mindketten, hogy nem közeleg-e valami veszély.
Mármint valami, amire ők hárman veszélyesek ... |
Anne szenvedett, vergődött, majd mikor a börtönéből kiszabadult farkas vette át a lélekben összetört test felett a hatalmat, már nem a csontok ropogása miatt szűkölt és visító hangot adott a fájdalomtól. Mancsait megfeszítve próbálta lelökni Deriont vagy kifordulni alóla, amikor érezte magán a hatalmas súlyt. Esélye nem volt kicsavarni magát annyira, hogy megforduljon. Vékony pofájával Derion lábát kezdte el keresni és afelé csattogtatott, hátha elcsípi.
Nawat leült. Onnan nézte tovább művét és látta, hogy a társaság játszi könnyedtséggel kezelte a helyzetet. |
 
- Ebből vetkőzés lesz ... - sóhajtott Lorna, mintha csak annyit mondott volna, hogy ki kell vinni pisilni a kutyát. Ledobta a textilt és egy pillanat alatt változott át farkassá. Derion ugyanígy tett és harapott farkas létére alfához méltó sebességgel vedlett át vérfarkassá. Tekintete tiszta tudatról árulkodott, majd vetett egy gyűlölettel teli pillantást Nawat felé. Készen állt, hogy elkapja az átváltozott Anne grabancát.
Jake-kel már ezerszer és egyszer begyakorolták. Derion a mancsával elhúzta a rácsok közeléből Anne-t. Fölötte állt és mire a vérfarkas vette át a kormányt, addigra már csapódtak is agyarai a grabancára és tartotta.
Lorna megállt vele szemben, kihúzta magát és megfélemlítően vicsorgott a fékeveszett vergődő fenevadra. ~ Anne soha nem fogja ezt uralni. ~ gondolta.
~ Anne erős, meg fogja tanulni uralni. ~ gondolta bizakodva Derion. |
Nawat ugyanúgy szúrta tekintetével Annet tovább, mintha Derion nem is lenne előtte. Hallota, amit a férfi mondott, ahogyan azt is, amit Lorna, de csak a fülét mozdította feléjük. Anne úgy éreztem, mintha ez az égető tekintet áttörne kedvesén, mardosta, mintha lángok fogták volna körbe. Jeromeot látta maga előtt, Avat elterülni... de nem állt meg a jelenet, valótlan dolgok felé kanyarodott tovább. Anna elvesztette az agya felett a kontrollt, nem látott már a szemével. Mintha csak bambult volna, kezei egyre jobban remegtek.
- Ott vagy még... Anne? - kérdezte Nawat selymes, mély hanggal. Ez volt az utolsó dolog, amit a nő hallott, minden elsötétült a szeme előtt és a kínok emésztették. Mintha rázárták volna az ajtót, egy sötét szobában. Egy pillantig a szeme előtt volt haldokló kedvese, a fehér farkas teteme, Nathan egy fán lógótt, nyakát egy lánc fogta körbe, majd minden fény eltűnt, ő a sötétségben állt és ennyit hallott: Ott vagy még... Anne?
Nawat elégedetten nézte művét, miként dőlt össze a vadász egyetlen apró lehelletére, akárcsak egy kártyavár. Hátrébb lépett egyet és élvezte, ahogy a nő minden egyes csontja ropog, ahogy szavaitól megdőlt kontrollja miatt üvölt a fájdalmában és teljes mértékben sötétségbe zuhan, a teste felett pedig átveszi az irányítást a farkas. |
- Próbálkozni lehet, párat közületek a másvilágra küldtünk már. - szólt bele fölényesen Derion. Abban biztos volt, hogy inkább belepusztul, minthogy Anne-hez közel engedje ezeket a barbárokat és hagyja, hogy élő inkubátornak használják.
Lorna lépett mögé és halkan figyelmeztette:
- Nem tudja uralni, át fog változni. Érzem rajta. Talán pont ez a korcs célja .. - megvetően nézett a ketrecben vicsorgó-vigyorgó farkasra. |
Nawat ügyes sem vetett Derionra, aki párját próbálta védeni. Mélyen a levegőbe szippantott, érzéseket keresett, gyenge pontokat. Anne nem mozdult, maga elé meredt, mint akinek lepergett az élete szemei előtt.
- Eddig is volt benned farkasvér, ez most már csak kitisztult. Érik a jó bor Anne. - még ínye is kilátszódott a gúnyos mosoly alatt. - A halál kegyelem lesz, ha eljönnek érted. - próbálta megbódítan a nő elmélyét.
Anne keze remegni kezdett. Éveken át menekült, egyetlen menedéket talált, ahol már egy ellenséget tart fogva. Pulzusa egyre csak nőtt, ahogy a légzése is szaporább lett. |
Derion közelebb lépett, részben eltakarva Anne-t a farkas elől.
- Ne is álmodj róla, hogy közötök lesz hozzá. Itt az ideje a lényegre térni. - szólt rá keményen. Legszívesebben átharapta volna a fogoly torkát, de tűrtöztetnie kellett magát.
Lornát a vérfertőzés felemlegetése nem ütötte úgy szíven, mint a többieket. Meglépett előle, de a falkájukban szintén nem csináltak abból ügyet, hogy két testvért összeboronáljanak, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne ... |
Anne továbbra is dobbenten figyelte a férfit, homlokát ráncolva, hogyan lehetséges ez. Derionék cívódása nem hatotta meg, a férfi meg tudta védeni magát. Lorna pedig azért jó, ha itt van, mert erős és szükségük van rá.
- Hogy érzed magad... Anne? - a farkas szája artikulált, ismét az a mosolyra hasonlító dolog, de közben a szeme... düh volt benne. - Más az illatod drága. Ismerős, mintha éreztem volna már valahol... - szippantott mélyet a levegőbe - a falkámban. - fogsorát összezárta és vicsorított, ami egyszerre tűnt fenyegető mosolynak is.
- Semmi közöm nem lesz hozzátok, soha... - ellenkezett hangosabban, légzése szaporibb lett.
- Anne... - dorombolta mély búgó hangján, miközben közelebb lépett. - Jerome... szerinted miért kimélt meg? - a vadász csak a fejét csóválta. - Hófehérke. - nézett Lornára - Mit is teszünk a harapott nőstényekkel? - tette fel a költői kérdést. |
Derion meghökkent, hogy a farkas alakban fújtató fogoly száját emberi szavak hagyták el. Nem tudta leplezni, értetlenül bámult rá, mintha kínaiul kezdett volna beszélni.
- Ez beszél ... - állapította meg.
- Hát nem éppen. Ez hazudik. - morogta Lorna és karba fonta a kezét.
- Nem lepődtél meg. Ez... gyakori? - fordult felé Derion.
- Nem. Erre csak az olyan tisztavérűek képesek, mint mi. - felelte némi büszkeséggel a hangjában a nő. - Csak éppen semmi értelme. Egy farkas legyen farkas. -
Derion nem ájult el annyira a képességüktől. Rendezte meglepett ábrázatát. Lehet, hogy ők nem vérfarkasnak születtek, de nagy utat járt be. Rengeteget fejlődött. Anne is rengeteget fog fejlődni. Ezek ketten pedig vademberek szintjén vannak, akármilyen pedigréjük is van. Senki sem vizsgálta, hogy egy harapott farkas milyen szintet képes elérni. Az a kontroll és erő ami Derionban van, az is rendkívüli és szokatlan.
~ Sznobok. ~ gondolta magában és kezdett benne éledezni, hogy félti a falkavezéri pozícióját. A Lorna féléknek nem való a demokrácia. Azt hitte barátok. De úgy tűnik a féltékenység vagy a hatalomvágy megmérgezte a barátságukat. Méregetni kezdte Lornát, egész farkasos keménységgel a szemeiben.
Lorna észrevette Derion megváltozott pillantását. Látta benne fellobbani a tüzet. Állta a tekintetét. Mindketten arra zökkentek ki, hogy valaki megszólalt. Egyszerre pillantottak oda, de szemük sarkából vissza a másikra. |
Anna Lorna után ment le a lépcsőn, kardigánját szorosan összehúzva magán, karjait összefonva maga előtt.
Nawat az ajtó nyitására és léptek kopogására csak jobb fülét mozdította meg a hang irányába. Lorna gúnyolódására csupán higgadtan felemelte a fejét. Egy pillanatra letekintett a tálra és olyan volt, mintha a fenevad szája parányi mosolyra húzódott volna.
- Beszélnünk kell veled. - lépett előrébb a vadász. Nawat megfeszítve izmait felállt, nyakát nyújtott feléjük, közelebb is lépet, miközben nagyot szippantott a levegőbe. Érezte, ahogy Anne szaga megváltozott azután az este után. Nem volt olyan édes, erőteljesebb volt, vadabb, mint valami mezei virág. A mély levegőt miközben engedte ki, nehezen formálva a szavakat, de szöveg jött ki a száján farkas alakban.
- Elmondtam... mindent. - Anne ereiben megfagyott a vér. Nem látott még ilyet, nem találkozott olyan farkassal, amely képes volt szavakat formálni vadállat alakban. |
Azzal nem tudott vitába szállni, hogy kell nekik Lorna segítsége. Jó jelnek könyvelte el, hogy Anne magától dobta ezt fel. Nem hiányzott volna neki a lányok házon belüli civakodása, miközben egy vérfarkas barbár van a pincében.
- Jól jönne a segítséged a fogollyal. - lépett Lornához és pici meghökkenéssel tanulmányozta a kosztot meg a kiderokált kutyatálat. ~ Hát jó, mindegy, így is jó végülis. ~ Nem tesz jót, ha elkényeztetik a foglyot. Erőre kapna, talán még az Ikeába is kikéredzkedne, hogy otthonosabbá tehesse a celláját. Bőven elég, ha annyi ereje marad, hogy eldalolja nekik azokat az információkat, amikre nekik szükségük van.
Lorna lassan emelte tekintetét Derion-ra, ráérősen. Gondolataiba merült, de hallotta a kérését. ~ Tulajdonképpen lehetnék én az alfa. Az egyetlen. Ők nem tisztavérűek. ~ tekintete Derion számára furcsa volt, valami kihívás félét vélt benne felfedezni. Lorna nagy levegőt vett és sóhajtott.
- Természetesen. - lassan felkelt, volt benne valami fenyegető. Elmosolyodott. - Mihez is kezdenétek nélkülem. - tette hozzá derűsnek szánva, de kissé gúnyosan. Felvette a tálat és mindenki előtt előre indult a pincébe.
A pincébe érve Lorna cuppogott, mintha egy kutyát hivogatna.
- Ki a jó kutyus? - kérdezte. Megrázogatta a tálat, amiben rendesen kopogott a száraz kenyér.
- Ó, fenébe, nem fér át. - lökdöste meg a tállal a rácsokat. Elfordította és belendítette a földre a sovány menüt és utána dobta a tálat is, ami az élére esve picit gurult és Nawat elé kanyarodva pottyant a földre. Fejjel lefelé állt meg, de a felirat így is jól olvasható volt. |
Anna Derion puszijára mély levegőt vett és odabújt hozzá. Jól esett neki a férfi közelsége, megnyugvást hozott, még ha csak egy kis időre is.
- Magunknak sajnos egy nehezebb feladatot találtam. - nézett fel keserűen Derionre, miközben hátrébb lépett egyet. - Kelleni fog Lorna segítsége... Beszélnünk kell ismét Nawattal. Sokkal több információ rejlik benne, mint amennyit eddig kiszedtünk. - csóválta a fejét. Nem ő akarta odahívni hozzájuk a fehér farkast. Nem volt a főnöke, sőt, kifejezetten tartani akarta tőle valamennyire a távolságot, így várt, míg Derion kezdeményezett.
Evelyn a visszapillantó tükörbe várta türelmetlenül a kis csipet-csapatot. Feszült volt, semmi kedve nem volt ezekhez az emberekhez. A kocsiban még érezte Ava parfümének illatát. Mélyen beszívta és lehunyta a szemét. Ahogy engedte ki, úgy próbált megnyugodni. Az illat idővel el fog tűnni, ahogy a fájdalom is. Erre próbált öszpontosítani.
Nawat nem vesztegette az idejét. Saját testsúlyával próbált a kis területen valamennyire mozogni, edzeni, amennyire az lehetséges volt. A felső rácsokra kapaszkodva húzódszkodott egy szál nadrágjában. Majd miután ezzel végzett, neki állt a nyújtásnak, amikor négykézláb ereszkedett az utolsó gyakorlatánál, csontjai ropogni kezdtek. Szeme sötétbarnán ragyogott, miközben bőréből kezdett kinőni a fekede bunda. Tekintete meg se rebbent, mintha csak lement volna alfába. Minden porcikáját tökéletesen irányította, alig telt egy fél pillanatba, hogy emberből farkassá alakuljon. Kényelmesen összegömböjödve a sarokba feküdt és úgy tervezte, alszik egyet, addig is telik az idő. |
[300-281] [280-261] [260-241] [240-221] [220-201] [200-181] [180-161] [160-141] [140-121] [120-101] [100-81] [80-61] [60-41] [40-21] [20-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
